Vannak emberek, akik elhagyták a jó utat, és eltévedtek, és Bálámnak, Beór fiának az útját követték, aki szerette a gonoszság bérét. 2.Péter 2,15.
Tehát a hamis próféták is az úton voltak; de ők jobban szerették az igazságtalanság bérét, mint Krisztust. Isten útját haszonszerzésre és dicsőségszerzésre használták. Ilyen emberek az okai annak, hogy Isten nevét gyalázzák a pogányok.
Bebizonyosodott, hogy jóval az után is, hogy az emberek elesnek Istentől, képesek kiállni és hirdetni Isten Igéjét. Anyagi hasznot húznak belőle, azért folytatják azt. Jobb lett volna nekik, ha meg sem ismerik az igazság útját, mint hogy megismerték azt, és azután elfordultak a nekik adott szent parancsolattól (21.vers). Tehát megismerték az igazság útját, de elfordultak „a szent parancsolattól”. Pontosan itt van az elbukás. Miként állhat meg az ember Isten arca előtt anélkül, hogy pontosan betartaná az ő parancsolatait? Ha a parancsolatokat szolgaságnak tekintjük, akkor az ember elkerülhetetlenül a törvénytelenségbe jut. Így az ilyen elbukottak által hirdetett evangélium parancsok nélküli evangéliummá válik.
Pál nagyon komolyan figyelmezteti Timóteust, hogy a parancsolat tiszta és feddhetetlen legyen Urunk Jézus Krisztus kinyilatkoztatásáig. 1.Tim. 6,13-14.
Amikor Isten közeledik hozzánk emberekhez, az „szent parancsolatokkal” történik. A parancsolatokhoz való hozzáállásunk mutatja meg, hogy vágyunk-e istenfélelemre vagy nem. Megmutatja, hogy jobban szeretjük-e a parancsolatokat, mint a testi vágyainkat.
Bármilyen messzire jutottunk is a megszentelődés útján, nem juthatunk annál tovább, mint amennyi szent parancsolattal Isten betöltött minket, vagy parancsolatokat ránk bízott. A parancsolatokhoz való hűség határozza meg, hogy Urunk, Jézus Krisztus továbbra is kinyilatkoztatja-e magát előttünk. Mert Jézus azoknak fogja magát kinyilatkoztatni, akinél megvannak parancsolatai és megtartják azokat. János.14,21.
Az ember hosszú ideig hűséges lehet Istenhez és parancsolataihoz. Minden jól alakulhat, és Isten áldja, de amikor az Úrnak ez a szolgája hatalomra tesz szert a lelkeken, és mindenki felnéz rá, akkor esik kísértésbe, hogy uralkodni akarjon. Ekkor megjelenik a pénzszeretet vágya is. A nagy összejövetel gyakran nagy kísértések forrása, és ott nagy hűséget kell tanúsítani Isten iránt, hogy az ember megálljon a parancsolatokban, és továbbra is takarékosan éljen. Ne élj vissza a gyülekezet bizalmával a saját hasznodra. Itt tömegével jelennek meg az elbukottak. Az ember elhagyja a szent parancsolatot, és saját igazságát hozza elő. Itt nagyon könnyen ezt megteheti, hiszen pénzt koldulhat jótékony célokra, és mégis az egész koldulás mögött ő maga ülhet ott, mint nagy és fontos gyűjtő, amit Isten nevében tesz, és „Isten ügyének” nevez. Úgy gondolom mindenki jobban tenné, és megpróbálna inkább Isten ügyében koldulni. Lehetőség van a betegekért a saját otthonukban imádkozni anélkül, hogy pénzt koldulnának nagy épületekbe, ahol imádkozni kell értük. Lehetőség van a tanítványok tanítására anélkül, hogy több ezer koronát költenének nagy oktatási intézményekre. Mert a Szentlélek pénz és fizetés nélkül elvezet minket a teljes igazságra. Az igazi kereszténység nagyon olcsó. De ha a kereszténységnek emberi kézen kell keresztülmennie, akkor drágává és megbízhatatlanná válik. Itt ismét tanulhatunk „A Mestertől”. Csak nagyon kevés kellett neki mindenből. Ő maga volt a szolga és mindenki, aki tőle tanult. Minden ingyenes. Ezért, ha valaki Isten nevében könyörög Isten ügyéért, akkor az kellemetlen ízű lesz. Júdás láthatóan nagy szívvel viselte a szegényeket. De amikor valóság kiderült, hogy ő saját magával törődött. Tolvaj volt, és vitte a pénztárcát. Amikor az Isten nevében ékesszóló emberek azt festik le, hogy mennyire kell erre és arra a célra pénzt adni, és hogy Isten szereti a boldog adakozót, akkor a hiszékeny és egyszerű gondolkodású emberek rögtön a pénztárcájuk mélyére nyúlhatnak. De hogy valóban Isten ügyének adtak-e valamit, az egy teljesen más kérdés. Lehet, hogy egy Júdás vagy egy hamis próféta elment a pénzzel. Soha nem lehetsz teljesen biztos benne. Így lesz meggyalázva Isten neve. Aki birtokolja az összes ezüstöt és aranyat, és aki egy szegényt gazdaggá tehet, azért neki nehezen kellene könyörögnie pénzért saját ügyére. Nem, ilyen módon nem tiszteli Isten nevét. De aki az Isten dicsőségét keresi, az igaz, és nincs benne csalás. Istennek nincs szüksége pénzre; mert az egész világ mindennel, ami benne van, az övé. És mindenkinek ad életet és lélegzetet, és mindent, ami az élethez és a kegyességhez kell. De a hamis prófétáknak Bálámtól és Júdástól napjainkig sok pénzre van szükségük; mert szívük gyakorlott a telhetetlenségben. 1.Pet.2,14.
Minden bizonnyal szükség van valamire az üzleti élethez és az utazáshoz. De ha „önfenntartás” nélkül nem megy a vállalkozás, akkor hagyjad az egészet szétesni. Isten majd gondoskodik róla, hogy amit elindít, az életképes legyen. Az ember áthágja Isten parancsolatait helytelen eszközökkel, és megsemmisíti Isten parancsolatait az emberi törvényekkel. Mat. 15,3. és 6. A törvényt „Isten ügyének”, a szent parancsolatot pedig „rabszolgaságnak” nevezik. Az idők nem változtak. A bűn természete minden időben azonos indulatokkal rendelkezik.
Kell adj valamit szegénynek, betegnek vagy az Úr szolgájának? Ő majd megadja közvetlenül. Ne használj kolduló közvetítőt. Soha nem lehetsz biztos abban, hogy ki fogja megkapni. Van valami, amit úgy hívnak, hogy „a gyűjtés érdekében beszél”. Ez általában csábító beszéd, és a lelkiismeretedet nem szabad ennek megfelelően beállítani. Az élet minden területén meg kell állnod Isten előtt. A lelkiismereted pedig Istené és önmagadé kell legyen. Nem szabad hagynia, hogy mások befolyása szerint inogjon.
A hamis próféták ezt mondják: „…Ezt mondja az Úr, de az Úr nem szólt. Ezért ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Mivel hiábavalóságot beszélsz és hazugságot látsz, íme, rád megyek, azt mondja az Úr, Izrael Istene. És az én kezem a próféták ellen lesz, akik látják a hiúságot és hazugságot prófétálnak. Nem lesznek népem tanácsában. Mert igen, mert félrevezették népemet, és azt mondták: Béke! mégsem van béke. Amikor az emberek falat építenek, nézd, mésszel bevakolják. Szólj a vakolóknak, hogy le fog esni”. Ez. 13, 7-11.
Nincs új a nap alatt. A hamis próféták ma is ugyanazt az igét mondják: Béke, béke, bár béke nincs. És ez abból adódik, hogy az igazságosság messze van. Nem érné meg nekik megfenyíteni a bűnt, mert akkor eltűnnének a népek és így a pénz is. De ha az egészet bekenjük fehér fényes krétával, és azt mondjuk jó ez így, akkor az üzlet megy tovább.
Az azonban vigasztal, hogy ilyenek nem ülhetnek be az Úr tanácsába. Ezt mi is látjuk. Távol állnak az Úr tanácsától. De nyugtalan, hiszékeny emberekkel ülnek együtt. Ott vezetik az üzleteiket, és minden a pénzről, a pénzről és még több pénzről szól. Természetesen az Isten ügyére.
„És mondám én: Halljátok, kérlek, Jákób fejedelmei és Izráel házának vezérei: Nem a ti tisztetek-é tudni az ítéletet?! Ti, kik gyűlölitek a jót és kedvelitek a gonoszt! Akik levonszátok róluk bőrüket és csontjaikról az ő húsokat! Akik megeszik az én népemnek húsát, és lenyúzzák róluk bőrüket, és összetörik csontjaikat, és feldarabolják, akár csak a fazékba, és mint húst a tálba. Kiáltanak majd az Úrhoz, de nem hallgatja meg őket; sőt elrejti akkor orcáját előlök, mivelhogy gonoszokká lettek cselekedeteik. Így szól az Úr a próféták ellen, akik elámítják az én népemet, akik, ha van mit rágniok, békességet hirdetnek, az ellen pedig, aki nem vet valamit szájokba, hadat indítanak. Azért éjszaka száll rátok, hogy ne lássatok, és sötétség jő rátok, hogy ne jövendölhessetek, és a nap lemegy a próféták felett, és elsötétül rajtok a nappal. És megszégyenülnek a látók, és elpirulnak a jövendőmondók, és elfedik szájokat mindnyájan, mert nem lészen felelet Istentől.”
Ám Mikeás próféta, aki a hamis próféták ellen szólt, ezt mondja magáról:
„Én ellenben megteljesedem az Úr lelkének erejével, és ítélettel és hatalommal, hogy hirdessem Jákóbnak az ő vétkét, és Izráelnek az ő bűnét.” Mik. 3.
Ilyen prófétákra van szükségünk napjainkban. Mert olyan időket élünk, amikor mindenhol hemzsegnek a hamis próféták. És az emberek azt hiszik a hamis prófétákról, hogy valódiak, és az igaz prófétákról, hogy hamisak. A pénz szeretete azonban most is a hamis prófétákhoz tapad, mint a múltban.
„Kiknek fejedelmei ajándékért ítélnek, és papjaik jutalomért tanítanak, és prófétáik pénzért jövendölnek, és mégis az Úrra támaszkodnak, mondván: Avagy nincsen-é közöttünk az Úr?! Nem következik mi reánk veszedelem! Azért ti miattatok mezővé szántatik a Sion, és kőhalommá lesz Jeruzsálem, a templom hegye pedig erdős hegygyé.”
A nagy parázna bűnei egyenesen az égig érnek. És az egész földet elpusztította paráznaságával. Jel. 18,5 és 19,2. És ki a parázna ember nélkül, gonosz nép, aki elfordult a szent parancsolattól. „Fussatok ki belőle, népem, hogy ne vegyetek részt bűneiben, és ne szenvedjetek el csapásaiból.” Jel. 18,4.